Van úgy, hogy a fordítást mint tevékenységet egyfajta misztikus köd lengi körül: a fordító ül a félhomályos szobában, mely olyan, akár az alkimistáké, körötte temérdek könyv, szótár, egy sereg furcsa tárgy, koponya, kitömött denevér – és valami megfoghatatlant csinál. Aztán van olyan is, aki úgy tekint erre, mint lélektelen iparosmunkára, mely már-már büntetés egy jobb sorsra érdemes, magas intelligenciával megáldott ember számára. Elárulom, mindkét nézőpontban van valami: a fordítás olykor (legtöbbször) unalmas favágás, olykor (ritkábban) viszont maga a kreatív csoda, varázslatos szárnyalás, szó szerint vett teremtés, legmagasabb szintű alkotó munka, ami teljesen rabul ejti művelőjét. Nem nehéz kitalálni, hogy szövege, témaköre válogatja, mikor melyik… Vajon polihisztor-e a fordító, vagy csak egy szerencsétlen átlagember, akinek nem jutott osztályrészül a siker, ezért mások után hordja a melegvizet?
Az RTL Klub Fél kettő című magazinműsorában Holló Mártának köszönhetően kivételesen lehetőség nyílt beszélni egy kicsit a fordításról, a fordítóról is. Az volt a témafelvetés, hogy vajon a polihisztoroké vagy a szakembereké-e a bölcsek köve, és mire jó az intelligencia, hogyan segíthet a mindennapi életben való boldogulásban.
Amint azt az adásban is elmondtam, a mai kor nem kedvez a reneszánsz embereknek, mert a rendelkezésre álló roppant információmennyiséget senki nem tarthatja fejben. Lehetetlen küldetés tehát polihisztornak lenni. Mindamellett érdemes törekedni rá… Érdemes olvasni, tanulni, az ismeretket elraktározni, mert ha akkor és ott esetleg feleslegesnek is tűnik egy-egy adat, soha nem lehet tudni, hogy később mire lesz jó. No és persze nem árt, ha van miből felejteni…
Nagyon kevés olyan tevékenység van, amelynek során az ember egyszerre foglalkozhat a legkülönbözőbb dolgokkal. A fordítás viszont ilyen: nem vagyok egyiptológus, csillagász, biológus, fizikus… de a megbízás időtartamára az lehetek. Amikor történelemről, utazásról, földrajzról, orvostudományról, oktatásról, zenéről, régészetről, művészetről, irodalomról vagy bármi másról fordítok, akkor én is részese lehetek annak az információs birodalomnak, még ha csak egy rövid időre is. És még a kevésbé vadregényes üzleti, gazdasági fordítások során is egy sereg cég életébe nyerhetek bepillantást, megismerhetem a termékeiket, a technológiájukat. Igaz, nem magas szinten, de minden egyes fordítással mégiscsak tanulok valamit – sem szakemberré, sem polihisztorrá nem válok, de teszek egy lépést ennek irányába.
Mindig is azt vallottam, hogy nem lehet valaki jó fordító, ha nem jártas mindenben egy kicsit, nem hallott mindenféléről legalább egy keveset. És akkor sem, ha nem ismeri mindenki másnál jobban az anyanyelvét. A kiváló verbális intelligencia például hatalmas kincs egy fordítónak, akár a zeneszerzőnek az abszolút hallás. Mindezek nélkül is lehet fordítani, csak nem biztos, hogy érdemes.
Bruce Chatwin könyvének, az Álomösvénynek a magyarítása jó példa a fordítás fent említett ritka, misztikus, alkotó jellegű válfajára – és az évek alatt innen-onnan begyűjtött tudásmorzsa, a részben örökölt nyelvi intelligencia, az Internet, valamint az Országos Széchenyi Könyvtárban való búvárkodás nélkül nem jöhetett volna létre. Ennélfogva nagyon büszke vagyok rá és nagyon jó volt dolgozni rajta. Valamilyen szempontból mégiscsak siker.
Ha kíváncsi az adásra, az RTL videótárában megtekintheti – itt.
Sok-sok év után úgy döntöttünk, hogy haladunk a korral, ezért teljesen megújítottuk a honlapot. Most mindenféle új és izgalmas lehetőség nyílik meg előttünk, ilyen például a blog is.
Emlékül: ilyen volt.
